HTML

Lelkes Állatok

Lelkes emberek és állatok.

Friss topikok

  • Portal[x]Mind: Hamvassal az a baj, ami a Matrix c. filmmel is. Lehet nézni jó akciófilmként meg el lehet filozofá... (2008.10.17. 22:58) Vallás II
  • PortalMind: Úgy gondolom, hogy az Istenért való cselekedet, ha mélyről jön nem igényli, hogy más is lássa. Ezz... (2008.09.27. 23:40) Vallás
  • Peti: Szia PlasZeb! Hit:"Meggyőződés olyasvalamiről amit tapasztalati úton vagy tudományossan nem tud... (2008.09.21. 11:53) Miért is?
  • Noémi: Gratulálok! (2008.09.18. 22:30) Meghallgatott imádság

Linkblog

2008.10.02. 10:16 lelkesallatok

Vallás II

Az öreg Hamvas Béla tudott úgy fogalmazni ahogy én csak remélhetem, hogy megadatik nekem is. Éppen ezért gondoltam nem is a hatását írom le annak amit olvastam, hanem ide másolom.

Hamvas Béla : Karnevál / részlet /

"A vallás az, hogy a dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter magasságban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem, hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság, amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság, amivel Istent be akarják csapni. Ó, én igazán szolid vagyok és illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál. Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek, de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg. Ezek persze nem veszélytelen dolgok, azt önök is nagyon jól tudják, és ha a bűnökre a vallás nevében én ilyen természetű felmentést adok, annak igen súlyos következményei lehetnek. Vannak is. A vallás módfölött veszedelmes valami. Mert jöhetne valaki, és azt mondhatná, hogy a mennyországba vezető út bűncselekményekkel van kikövezve. Igazán könnyű lenne, és az összes hóhérok és útonálló orgyilkosok és csirkefogók és uzsorások és kurvák és diktátorok egyenesen az égbe szállnának, mi pedig, ha ezeknek a lényeknek társaságát el óhajtanók kerülni, kénytelenek lennénk tisztultabb légkörben letelepedni, mondjuk a pokolban. De én távolról sem vagyok azon az állásponton, hogy minden gyilkos Agamemnón vagy Ábrahám és minden szoknyavadász Dávid király. Az a feltevés, hogy a börtönök ártatlanokkal és szentekkel vannak tele, a valóságnak nem felel meg. Vagyis a bűnök végeláthatatlan sokasága tényleg bűn és nem felmagasztosulás. Itt következik az, amit én vallásnak nevezek. Az erkölcsös ember, ha igazán az, és nem hipokrita, legfeljebb igaz ember. A héberek cadiknak hívták, a görögök dikaiosnak, a hinduk sadhunak. Fölemelő ilyen ember hangját hallani és szavait olvasni. Jézsaiást vagy Ezékielt, a nagy dühöngőket vagy Sókratést, az ironikus szentet vagy az Upanishadokban az áhítatos Yajñavalkyat. Még fölemelőbb lehet ilyen embert látni, sajnos nem volt rá alkalmam. Ez az igaz ember még nyakig a morál körében él. Sókratés soha fiát nem vitte volna mészárszékre, mert az morálisan nem lett volna helyes. Jézsaiás se ölte volna meg anyját. Ők a magas igazság atmoszférájában éltek, számunkra csodálatraméltó tisztaságban. E morális igazság fölött azonban van még valami: a Hit óceánja. Ez a vallás. Veszedelmes dolog ez, kérem, mert itt már csak egyetlen valami vezet. A hit. Orestés és Dávid király bűncselekménye a morálból érthetetlen. Egyszerűen szentségtörés. A káromlás káromlás. Nincs rá mentség. De aki a hit óceánjában él, az tudja, hogy Ábrahám, amikor Izsákra kezét fölemeli, felmagasztosul. Az erkölcs körében az, hogy panta moi exestin, hülye anarchia. Nekem mindent szabad? Aszociális őrjöngés, ha tényleg így lenne, az emberek két hét alatt egymást tökéletesen és utolsó szálig kiirtanák. És mégis, kérem, káromlás és szentségtörés, bűn és minden szabad. Ez a hit óceánja. Ez a vallás. Meg szabad ölni a kis Izsákot is, és kardommal a létráról az angyalokat, ha utamba állnak, le szabad zavarni. A Hit óceánjának őrülete a vallás őrülete. Ez a létezés bora. A morál ehhez képest cseresznyekompót. Megmondjam, hogy a kettő között mi a fokozati különbség? Megmondom. Mindaz, ami az igazság körébe tartozik, az nagy és szép és követésre méltó és emberi. A Hit Óceánja azonban már nem emberi, ez a Szent Szellem országa. Amit János evangélista Pneumának nevez. Ez a magasztos reszketés tündöklése, ahová nem jutsz el másként, csak ha az angyalokkal megküzdesz. Ahol nincs jó és rossz és bűn és erény. Ez a Pneuma, amely mennydörög, és amely a fák levelei között suttog. Ez az őrület szenvedélye és a szelídség alázata. Ha a Hit Óceánjában élek, mindent szabad. Panta moi exestin, üvölti Pál, amikor látja, hogy az óceánban van. Orestés megöli anyját. Szabad. Az öreg Péter hiába svihák. Ó, nem igaz emberek! Ó, hol van már az igazság! Ők már a Hit óceánján hajóznak, a színtelenül ragyogó magasságba értek, itt csak Isten van, és Dávid itt énekli zsoltárait, és itt nincs többé igaz ember, ez Dante Empyreuma, a létezés forrpontja, ide kell eljutnod, te szegény bűnös és koszos és beteg és hitvány idióta, ide kell eljutnod, te szellemben koldus, betegségeiddel és szennyeddel és bűneiddel, és fogadat összeszorítva, mindegy, ide az óceánba, minden szabad, halleluja, ezt nevezem én vallásnak – "

 

1 komment


2008.09.25. 09:31 lelkesallatok

Vallás

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."

Kemény,egyszerű mondatok ezek, sokszor mégsem emlékezünk rájuk. Jézus igazából életszentségre hív, arra , hogy minden nap életünk minden perce legyen vallás tétel mellette. Persze lehet azt mondani, hogy ez a 21. században egyre nehezebb feladat, de nem volt könnyebb az ókórban sem, sőt... Mai világunkban nem folyik keresztény üldözés, a külső akadályok szinte eltüntek (Európában, "Nyugaton") ennél sokkal nagyobb a belső ellenállásunk. Milyen belső akadályaink lehetnek? Félelem, hogy mit szólnak mások, hogyha megkérdeznek hitünkről, nem vagyunk elég felkészültek nem tudjuk "megmagyarázni" mi az alapja hitünknek. Főleg fiatalok körében tapasztalom, hogy a szív már vallja, de a száj még nem tud szólni a szív szerint, mert a kortárs nyomás elnémítja. Nem is nagyon akarnak megvallani szinte semmit ami lényük mélyét érinti( nem csak a hittel kapcsolatban ), hiszen vannak sokkal "fontosabb" dolgaik is. Abban bízakodom, hogy egyszer mindenki életében eljön a fordulópont amikor lelke mélyére tud nézni és vállalja amit ott lát. 

Átvitt értelemben egyfajta tagadás lehet az is amikor keresztényként nem bízunk annyira a gondviselésben, hogy életünket Istenre merjük bízni, mi szeretnénk megoldani a problémáinkat.

Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy éljen a vallástétel számtalan formájával. Nem csak azért, mert az ítéletkor Jézus is tanúságot tesz mellette hanem, mert az igazi életszentség, példa ragadós és az ilyen példák segítenek , hogy már itt a Földön megvalósítsuk a mennyek országát.

1 komment


2008.09.13. 11:50 Portal[x]Mind

Meghallgatott imádság

Az egyik kedvenc imádságom, ha lehet ilyet állítani. No nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert az élet olyan kérdésére adhat választ: miért van Isten és mégis annyi szenvedés és rossz a világban. Talán ezért.

 

EGY MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott,
és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket,
akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem -
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt!
Imádságom meghallgatásra talált.

1 komment


2008.09.07. 14:25 lelkesallatok

 

 

Imádság:

Kicsit több...
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
Kicsit több erő, szeretet, remény.
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába.
 

Szólj hozzá!


2008.08.29. 13:09 lelkesallatok

Miért is?

Ezékiel 1

 1 És lõn a harminczadik esztendõben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.     2 A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).    3 Valójában lõn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lõn ott rajta az Úrnak keze.     4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhõ egymást érõ villámlással, a mely körül fényesség vala, közepébõl pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepébõl.  5 És belõle négy lelkes állat formája [tetszék] ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,  6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikõjöknek;   7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.   8 Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyõjöknek orczái és szárnyai.   9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az õ orczája irányában megy vala.10 És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl, és bika-orcza mind a négynek balfelõl, és sas-orcza mind a négynek [hátul;] 11 És ezek az õ orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettõ pedig fedezé testöket.   12 És mindenik az õ orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendõ, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égõ üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tûznek fényessége vala, és a tûzbõl villámlás jöve ki. 14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.  15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az õ négy orczájok felõl.  16 A kerekek mintha tarsiskõbõl készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; 17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is.  20 A hová a lélek vala menendõ, mennek vala, a hová [tudniillik] a lélek vala menendõ, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.  21 Ha [azok] mentek[, ezek is] mennek vala, és ha [azok] álltak, [ezek is] állnak vala, és ha fölemelkedtek a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.  23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala amonnan az õ testöket.   24 És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25 És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.  26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, [látszék] mint valami zafirkõ, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül; 27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tûz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte, 28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhõben szokott lenni esõs idõben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsõségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.

   

A régebbi Bibliafordításokban lehet „állat” kifejezést találni a mostani „élőlény” helyett. Nekem fontos ez a kifejezés. Több okból is, amik közül az egyik az, hogy rámutat az állatok „lelkességére”, tehát arra, hogy lélekkel rendelkeznek. Már az ószövetségi ember ill. zsidó írástudók szerint is minden lélekkel rendelkezik, ami szuszog. Pontosabban ami „ruah”-hal rendelkezik, amit Isten éltető lehelete (lelke) jár át. Mindenben a teremtett Földön Isten néz vissza ránk, minden teremtményében vele találkozhatunk, Őt ismerhetjük meg jobban csak nyitott szem kell hozzá és főleg nyitott lélek.

A későbbiekben minden vallással, vallásokkal, főleg kereszténységgel kapcsolatos irományok lesznek itt megtalálhatók. Próbálok némi prófétai küldetést is betölteni, ha már Ezekieltől kölcsönöztem a bevezető gondolatokat, persze az Ő látomása sokkal többről szólt és sokkal több szimbólum jelent meg benne…de majd erről is később.

Befejezésül még pár gondolat az állatokról és arról, hogy a bennünk lévő szeretet és szeretet igény mennyire hasonló és mennyire hasonló formában jut kifejezésre :

 

„De Ő ragaszkodna hozzám az utolsó leheletéig,

Elmenne velem a halál kapujáig,

Várna rám ezer évet is, ha tudná,

Kaparná az ajtót és szűkölne utánam,

Ha a purgatórium belsejében is lennék.

 

Így nevetek csak, amikor hallom, hogy

be akarják bizonyítani azt, hogy a kutyák

és az emberek sohasem találkoznak újra.

Ők azok, akik minden szavunkra figyelnek

Ragyogó szemükben tükröződő lélekkel.”

W.M.Letts: „Timhez az ír terrierhez”

 

                                                                                                                             Peti

 

6 komment


süti beállítások módosítása