"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."

Kemény,egyszerű mondatok ezek, sokszor mégsem emlékezünk rájuk. Jézus igazából életszentségre hív, arra , hogy minden nap életünk minden perce legyen vallás tétel mellette. Persze lehet azt mondani, hogy ez a 21. században egyre nehezebb feladat, de nem volt könnyebb az ókórban sem, sőt... Mai világunkban nem folyik keresztény üldözés, a külső akadályok szinte eltüntek (Európában, "Nyugaton") ennél sokkal nagyobb a belső ellenállásunk. Milyen belső akadályaink lehetnek? Félelem, hogy mit szólnak mások, hogyha megkérdeznek hitünkről, nem vagyunk elég felkészültek nem tudjuk "megmagyarázni" mi az alapja hitünknek. Főleg fiatalok körében tapasztalom, hogy a szív már vallja, de a száj még nem tud szólni a szív szerint, mert a kortárs nyomás elnémítja. Nem is nagyon akarnak megvallani szinte semmit ami lényük mélyét érinti( nem csak a hittel kapcsolatban ), hiszen vannak sokkal "fontosabb" dolgaik is. Abban bízakodom, hogy egyszer mindenki életében eljön a fordulópont amikor lelke mélyére tud nézni és vállalja amit ott lát. 

Átvitt értelemben egyfajta tagadás lehet az is amikor keresztényként nem bízunk annyira a gondviselésben, hogy életünket Istenre merjük bízni, mi szeretnénk megoldani a problémáinkat.

Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy éljen a vallástétel számtalan formájával. Nem csak azért, mert az ítéletkor Jézus is tanúságot tesz mellette hanem, mert az igazi életszentség, példa ragadós és az ilyen példák segítenek , hogy már itt a Földön megvalósítsuk a mennyek országát.