Ezékiel 1

 1 És lõn a harminczadik esztendõben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.     2 A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).    3 Valójában lõn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lõn ott rajta az Úrnak keze.     4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhõ egymást érõ villámlással, a mely körül fényesség vala, közepébõl pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepébõl.  5 És belõle négy lelkes állat formája [tetszék] ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,  6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikõjöknek;   7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.   8 Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyõjöknek orczái és szárnyai.   9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az õ orczája irányában megy vala.10 És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl, és bika-orcza mind a négynek balfelõl, és sas-orcza mind a négynek [hátul;] 11 És ezek az õ orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettõ pedig fedezé testöket.   12 És mindenik az õ orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendõ, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égõ üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tûznek fényessége vala, és a tûzbõl villámlás jöve ki. 14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.  15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az õ négy orczájok felõl.  16 A kerekek mintha tarsiskõbõl készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; 17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is.  20 A hová a lélek vala menendõ, mennek vala, a hová [tudniillik] a lélek vala menendõ, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.  21 Ha [azok] mentek[, ezek is] mennek vala, és ha [azok] álltak, [ezek is] állnak vala, és ha fölemelkedtek a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.  23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala amonnan az õ testöket.   24 És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25 És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.  26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, [látszék] mint valami zafirkõ, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül; 27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tûz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte, 28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhõben szokott lenni esõs idõben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsõségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.

A régebbi Bibliafordításokban lehet „állat” kifejezést találni a mostani „élőlény” helyett. Nekem fontos ez a kifejezés. Több okból is, amik közül az egyik az, hogy rámutat az állatok „lelkességére”, tehát arra, hogy lélekkel rendelkeznek. Már az ószövetségi ember ill. zsidó írástudók szerint is minden lélekkel rendelkezik, ami szuszog. Pontosabban ami „ruah”-hal rendelkezik, amit Isten éltető lehelete (lelke) jár át. Mindenben a teremtett Földön Isten néz vissza ránk, minden teremtményében vele találkozhatunk, Őt ismerhetjük meg jobban csak nyitott szem kell hozzá és főleg nyitott lélek.

A későbbiekben minden vallással, vallásokkal, főleg kereszténységgel kapcsolatos irományok lesznek itt megtalálhatók. Próbálok némi prófétai küldetést is betölteni, ha már Ezekieltől kölcsönöztem a bevezető gondolatokat, persze az Ő látomása sokkal többről szólt és sokkal több szimbólum jelent meg benne…de majd erről is később.

Befejezésül még pár gondolat az állatokról és arról, hogy a bennünk lévő szeretet és szeretet igény mennyire hasonló és mennyire hasonló formában jut kifejezésre :

„De Ő ragaszkodna hozzám az utolsó leheletéig,

Elmenne velem a halál kapujáig,

Várna rám ezer évet is, ha tudná,

Kaparná az ajtót és szűkölne utánam,

Ha a purgatórium belsejében is lennék.

Így nevetek csak, amikor hallom, hogy

be akarják bizonyítani azt, hogy a kutyák

és az emberek sohasem találkoznak újra.

Ők azok, akik minden szavunkra figyelnek

Ragyogó szemükben tükröződő lélekkel.”

W.M.Letts: „Timhez az ír terrierhez”

                                                                                                                             Peti